1957. március 23. – 2023. augusztus 3. Szabó Júliánál tanulta a szolfézst, iskolában szabad tantermekben zajlott az oktatás. Szaxofonozni szeretett volna, de akkoriban erre nem volt lehetőség.
Trombitálni kezdett tanulni Németh Jánosnál, először Solymáron, majd Pilisszentivánon, végül Pilisvörösváron voltak a trombitaórák.
14 éves koráig járt zeneiskolába. Németh János bácsi intézte neki első trombitáját 1968-ban, 2000 forintba került a cseh trombita. A sramlizenét háznál, Peregi Pista bácsinál tanulta.
1984-ben barátaival megalapították a Pilischer Sramlit, a tánccsoport kísérőzenekaraként is funkcionáltak.
1971-ben került a Mauterer zenekarba, Tagscherer Györggyel együtt.
1980–1982 között hivatásos katonazenész volt a Zalaegerszegi Helyőrségnél (Marlok Endrével).
A zenekar vezetését 1982-ben vette át. A gerstetteni zenekarral kialakított baráti kapcsolatnak a mozgatórugója volt.
A zenekar közhasznú egyesületének 2001 óta volt az elnöke.
Szívesen ment volna konzervatóriumba, de szülői-nagyszülői nyomásra letett erről. Szerszámkészítő szakmát tanult. Németh János bácsi is próbálta meggyőzni a szülőket a zenei pályáról, mert a tehetség megvolt benne.
„Az volt a szlogen, hogy a zenészek azok piásak, hát volt, aki piás volt, de hát könyörgöm a kőműves is vagy a bádogos, hát ivott mindenki,
de szerencsére ez engem nem befolyásolt a zenei pályafutásomban.”
24 éven keresztül dolgozott a Polgármesteri Hivatalnál. 2006 óta német nemzetiségi képviselő is volt.
2011-ben Pilisvörösvárért Emlékérmet kapott, 2015-ben Josef Gungl Díjat kapott a Landesrattól.
Majd 2023-ban Pilisvörösvár Díszpolgára lett.
Trombitával a városért
Interjú Feldhoffer Jánossal
A legtöbb zenei pályafutás egy példaképpel kezdődik. Te honnan kaptál kedvet a zenéléshez?
Gyerekkoromban szomszédunkban, a Wenczel családban többen is játszottak hangszeren, ez nekem is megtetszett. De nálunk otthon, a rokonságban senki sem volt zenész, ezért nem nagyon támogatta a család az ötletet. Nagyanyám azt mondta, ne menjek zenélni, mert a zenész az részeges banda. – Ugyan már – mondtam erre én, a kőműves is iszik, a festő is iszik, mindenki iszik. Végül aztán megenyhültek.
Solymáron kezdted a zeneiskolát, majd Szentivánra jártál. Trombitálni kinél tanultál?
Trombitatanárom kezdettől fogva Németh János bácsi volt. Az operettszínház első trombitása volt, nagy példaképem, tőle tanultam meg az alapokat. Aki ma Vörösváron egyenesen bele tud fújni a trombitába, azt ő tanította – legalábbis abból a korosztályból. Mindannyian nagyon szerettük.
Egyértelmű volt, hogy a hangszerek közül a trombita lesz a tiéd?
Eredetileg szaxofonon akartam játszani, de nem volt, aki tanítsa. Most már biztos lenne. Biztos meg tudnám tanulni, de most már nem váltanék.
Emellett a sramlizenébe is beleástad magad.
Igen, Peregi bácsihoz jártam sramlit játszani. 77-től néhány évig a Napsugár Zenekarban zenéltem – itt öten voltunk, az volt a legmenőbb akkoriban –, majd barátaimmal megalapítottuk a Pilischer Sramlit. Azt 20 éve hagytuk abba. Ugyanazon a néven utána másik zenekar alakult, abban is játszom.
Számodra mi a jó a zenélésben?
Az együttzenélést szeretem nagyon. Fúvószenekarban nevelkedtem, ez meghatározó. Akkoriban mentünk mindenfelé, ahová hívtak. Ma a fiatalok már nem jönnek például temetést fújni, nem bírják azt a közeget.
De legalább vannak fiatal zenészek …
Igen, vannak, nagy köszönet illeti ezért a zeneiskolát!
Sok helyen zenéltél még ezen kívül is.
A katonaságban is zenéltem, ott is akartak fogni hivatásosnak. Nem mentem, mert Zalaegerszegen kellett volna maradnom. Sokat jártam kisegíteni a szomszéd településekre, és rendszeresen járunk zenélni az egyházi ünnepek alkalmával: körmenetek, búcsú, pünkösdhétfő…
Kaptok ezért valamilyen jövedelmezést?
Nem, ezt mindenki kedvtelésből végzi. Sőt, tagdíjat is fizetünk. A támogatásokból igyekszünk az útiköltséget, ellátást, rendezvényekhez a sátrat kifizetni. De nincs annyi pénz, amennyi kellene.
Mi az, ami miatt mégis kitartotok? A zene szeretete?
Igen, meg az együttes, a közösség is nagy megtartó erő.
Ez nálad már több, mint hobbi.
Hát, igen … ez elhivatottság.
Fontos neked ez az elismerés, amit most kaptál?
Nem számítottam rá, a kollegáim is teljes titokban tartották. De nagyon jólesett.
Mik a terveid a jövőre?
Szeretném, ha továbbfejlődne a zenekar, menne ezen az úton. Én elkötelezett vagyok a hagyományok iránt, de tervezzük kicsit modernebb darabokkal is bővíteni a repertoárt, a mai kornak megfelelően.
Csináljuk, amíg igény van rá.
(Sólyom Ágnes: Trombitával a városért. In: Vörösvári Újság, 2011. november)
Díszpolgári laudáció
Feldhoffer János
fúvószenész, zenekarvezető
Feldhoffer Jánost az önkormányzat Képviselő-testülete 2023. június 23-án egyhangúlag Pilisvörösvár Város Díszpolgárává választotta, s ezzel ismét egy arra minden szempontból méltó személlyel gazdagodott a díjazottak köre.
A képviselő-testületi határozat kihirdetése óta nagyon sokan gratuláltak neki a megtisztelő kitüntetéshez, és családjával együtt ő maga is nagy örömmel készült az oklevél ünnepélyes átvételére.
Sajnos azonban a sors könyörtelenül közbeszólt, és János augusztus 3-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Most az öröm helyett a bánat tölti el lelkünket, melyben János elvesztése pótolhatatlan űrt hagyott.
Közkedvelt és fontos személy volt a város életében, szinte nincs olyan ember itt Pilisvörösváron, aki ne ismerte és szerette volna őt. Méltatását sajnos már csak múlt időben olvashatjuk fel, az életpálya lezárult.
Fájdalmas büszkeséggel gondolunk legújabb díszpolgárunkra, aki sajnos ma nem lehet közöttünk, de hangja, nevetése, trombitajátéka, és kedves, megbízható, szeretetreméltó lénye a szívünkben él tovább.
Feldhoffer János régi pilisvörösvári sváb család sarjaként, 1957. március 23-án született. Általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte, majd szerszámkészítő szakmát szerzett.
A zene már gyermekkorától érdekelte. A szomszédságukban lakó családban szinte mindenki játszott valamilyen hangszeren, s neki is nagyon megtetszett a zenélés. Szüleit addig-addig kérlelte, míg beíratták a zeneiskolába. Két év után választhatott hangszert, s választása a trombitára esett. Hetente kétszer járt zeneórára, trombitatanára kezdettől fogva Németh János volt, aki nagy türelemmel, odaadással tanította őt. Ezzel párhuzamosan a Peregi-zenekar vezetőjéhez, Peregi Pista bácsihoz is járt, aki a sramlizene rejtelmeibe vezette be.
1971-ben tagja lett a Mauterer zenekar utódjának, a Vörösvári Jóska bácsi által vezetett fúvószenekarnak.
21 éves korában két évre a Zalaegerszegi Helyőrségi Katonazenekarba került sorkatonaként, ahol 1. szárnykürtösként szolgált. Az itt eltöltött idő meghatározó volt a zenei pályáján.
1982-ben átvette a Fúvószenekar vezetését, s két év múlva megalapította a Pilischer Sramli zenekart, melyben 25 éven át aktívan játszott.
1989-ben a Gerstettenből hazalátogató Eduard Gillitzer, az ottani fúvószenekar támogatója segítségével megalakult a Fúvószenei Egyesület, amely ettől kezdve jelentős támogatást adott a zenekarnak. A két fúvószenekar azóta is kitűnő kapcsolatot ápol.
Feldhoffer János vezetésével a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar számos díjat elnyert, melyek közül a teljesség igénye nélkül megemlítünk néhányat: a Landesrat több ízben is kiemelt arany minősítéssel ismerte el tevékenységüket, 2005-ben „Pilisvörösvárért” emlékérmet, 2013-ban a „Für Ungarndeutschtum Region Nord” díjat kaptak, 2018-ban pedig magas fokú állami kitüntetésben a „Pro Cultura Minoritatum Hungariae” Díjban részesültek.
Feldhoffer János több mint ötven éven át szolgálta zenéjével Pilisvörösvár közösségét, kiemelkedő szerepet töltött be az egyházközség és a város zenei életében. Szinte elképzelhetetlen volt nélküle az úrnapi körmenet, a bérmálás, az Erdei kápolna pünkösdi búcsúja, a farsangtemetés, a Hősök Napja, a májusfaállítás, a szüreti felvonulás, a Schwabenfest és a Hallo Werischwar fúvóstalálkozó. Nemzeti ünnepeinken szintén az ő vezetésével játszotta a Fúvószenekar a Himnuszt, a Szózatot, az alkalmi indulókat.
Több cikluson át aktív képviselője volt Pilisvörösvár Német Nemzetiségi Önkormányzatának.
Feldhoffer János zenekari tagként és vezetőként több mint öt évtizeden át példát mutatott zeneszeretetből, önzetlenségből, közösségi szellemből. Munkáját szerényen, alázattal végezte. Legfőbb célja volt, hogy örömet szerezzen közönségének. Vállalt munkáját mindig kitartóan, lelkiismeretesen, becsületesen látta el. Családi élete is példaértékű volt.
Feldhoffer János zenei és közéleti tevékenységét már eddig is számos díjjal elismerték:
2011-ben Pilisvörösvárért emlékérmet kapott,
2015-ben elnyerte a Landesrat Josef Gungl Emlékérem kitüntetését,
2017-ben megkapta az 50 éves zenei tevékenységért kitüntető oklevél arany fokozatát,
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Feldhoffer János fúvószenész, zenekarvezető részére több mint öt évtizedes magas színvonalú fúvószenészi és zenekarszervezői tevékenysége, a német nemzetiségi fúvószenekari hagyományok és az egyházi fúvószenei hagyományok ápolása, a testvérvárosi kapcsolatok kialakítása és ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkája, valamint a helyi német nemzetiségi önkormányzatban végzett közéleti tevékenysége elismeréseként a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozta.
(Forrás: „35 év zene” című könyv)